Bandog
A bandog nevet a középkorban az ôrkutyaként használt nagytestű és erôteljes felépítésű ebekre használták. Ezeket a félelmetes állatokat nappal megkötve tartották, és csak éjszakára engedték szabadon. A név az ôsrégi szász „Banda” (lánc) szóból származik. A név jelentése „láncra kötött kutya”.
A Bandog ôseitôl csak a legjobb tulajdonságokat örökölte, ennek megfelelôen kiegyensúlyozott, nyugodt és rendkívül értelmes kutya. Mint ilyen, tökéletesen alkalmas nemcsak az ôrzô-védô feladatok ellátására, de nagyszerű társ is válik belôle. Következetes, szigorú neveléssel bármelyik „nagy” szolgálati fajtával minden tekintetben egyenértékű, sôt azokat – fizikailag mindenképpen – felülmúló kutya válik belôle.
Jellemében leginkább nagytestű felmenôihez, a rottweilerhez és a molosszerekhez hasonlít. Már-már a makacssággal határos nagyadag önérzet lakozik benne, amelyet a gazda által kiadott parancsok végrehajtására irányuló olthatatlan vágy ellensúlyoz. A gépiességet ugyanakkor oldja a terrieres élénkség és magasfokú intelligencia, mely egyben biztosítja a hatalmas tömeg gyors és koordinált mozgatását.
A valódi Bandog fantasztikus és hihetetlenül izgalmas figura, éppen ezért nem véletlen, hogy népszerűsége világszerte nôttön-nô.
|